Egészségpolitika & menedzsment

Az egészségpolitika számomra nem elmélet, hanem a rendelőben kezdődik. A WHO európai régiójában a felnőttek több mint felét érinti valamilyen szájüregi betegség, és Magyarországon az egészségügyi kiadások negyedét a betegek fizetik zsebből — ennek jelentős része éppen a fogászati ellátásra megy el. Aki nem engedheti meg magának, az kimarad; a szájüregi egészség pedig az általános egészség egyik legpontosabb tükre.

A fogászati alapellátás ma feszültségekkel teli rendszer: 2025 végén az alapellátási fogorvosi körzetek közel 8 százaléka betöltetlen volt, ami több mint 759 ezer embert érint — a hátrányos helyzetű térségekben a lakosság akár harmadát. Egészségügyi menedzser szakdolgozatomat ennek a rendszernek a finanszírozásáról írtam: a következtetésem, hogy nem elsősorban több pénzre, hanem jobb szerkezetre van szükség — a valós teljesítményhez és a megelőzéshez kötött finanszírozásra, működő praxisközösségekre és erős iskolafogászatra.

A célom egyszerű: jobb fogorvosi alapellátás és a magyarok szájüregi egészségének javulása. Ezért írok, ezért ülök bizottságokban, és ezért vezetem a praxisközösségünket — hogy a döntések ott is jók legyenek, ahol már nem látszik a fogorvosi szék.

Szakdolgozat: Közfinanszírozott fogászati ellátás Magyarországon és Európában (PDF)